Gondolkodjunk! - Elméleti egészség

1. axióma: tegyük fel, hogy az ember alapból egészséges.

Milyen hatások érik az embert, amik ezen az állapoton változtathatnak? (nem fontossági sorrendben)

• érzelmi hatások (pl. stressz, boldogság)
• kémiai hatások (pl. étel, ital, légszennyezettség, sugárzás)
• biológiai hatások (pl. bacillus, parazita)
• fizikai hatások (pl baleset, sérülés)

(a vírus tulajdonképpen hová tartozna?
 és a hormonális változásaink?
...csak gondolkodom...)

Azt hiszem, a fizikai sérülések és a megbetegedések veszélyeiről mindenki kellőképpen tájékozott, és kisgyerekkorától kezdve hatalmas mennyiségű információval látták el ezekkel kapcsolatban.

Azt, hogy a stressz káros, már inkább a felnőtt, dolgozó emberek tapasztalják, tanulják, szenvedik. Ezzel az érzelmi hatások veszélyei is bekerülnek a képbe.

Amivel viszont csak azok foglalkoznak igazán, akiknek valami megmagyarázhatatlan, mindenféle dolgokra kiható bajaik vannak, az a szervezet egészségesen tartásának kémiája, vagyis elsősorban az étkezés.

Miért nem mindegy, hogy mit eszünk? Miért, nem mindegy, hogy mit eszünk?

Szerintem mindenki tudja, hogy a romlott étel mérgező, de ez inkább a biológia része a témának.

Szintén, hogy a gyilkos galóca mérgező, és ezért nem eszik ilyet, és ez már inkább kémiai. (remélem)

Azt is, hogy a gyógyszereket túl lehet adagolni, és megbetegítenek.

Na, meg, hogy vannak olyan fura emberi egyedek, akik allergiásak erre-arra... Tipikusan pl laktózra, vagy glutérnra. Ez már fura, ugye? Miért tudja az egyik megenni azt, amitől a másiknak baja lesz?

Akinek sosincs baja semmitől, az örüljön a fejének. Jó neki. Olyan ízeket próbálhat ki, amit sokan nem, és úgy élvezheti az étkezést, ahogyan csak akarja.

És, aki nem? Az meg elindulhat a táplálkozás-tudomány rögös útvesztőjében, önjelölt élethossziglani kísérleti alanyt csinálva magából.

Kívánok nekünk ezúton is sok szerencsét!

A helyzet az, hogy azért jött az egész gondolatkör, mert ma érkezett meg hozzám a felismerés, hogy mennyire fontos is, hogy mit viszek be a szervezetembe. És, hogy igenis ki tudom hegyezni ezt az egészet az étkezés kémiájára. Mert nem mindegy, hogy mit viszek be a szervezetembe. Már csak azért sem, mert nem tudom elképzelni, hogy valami külső tényező okozza, hogy szinte minden kis negatív behatásra begyullad a testemen valami, helytől, jellegtől függetlenül. Mintha gyulladásban lenne az egész testem. Néha van, néha nincs, most éppen van. Mit változtattam? Óh, csak nem a táplálkozásomat?! Nos, de, igen, a táplálkozásomat! Jajj, akkor csináljunk valamit! Pánik! Pánik!

Nos, hát így.