Most a második körben viszont egy kicsit jobban megkötöm a saját kezem, és ezt a módszert fogom kipróbálni:
És egy könyvajánlat az idézet szerzőjétől: Viktoras Kulvinkas: Csíraételek
- áztatás sötétben (!) a mag tulajdonságainak megfelelő ideig (4-12 óra)
- az áztatóvíz leöntése után mindig fürdetés,
- majd a fürdővíz leöntése után shake-elő mozdulatokkal felkell rázni a magokat, hogy körkörösen feltapadjanak az üveg falára
- ezután sötét helyre tesszük őket
- A "tornásztatást" minden fürdetés után el kell végezni! Ha már kibújnak a farkincák, akkor nehezebben tapadnak fel az üveg falára, de ez nem baj, ugyanis a tornásztatásnak köszönhetően a megfelelő érettségi fokozatban a tornásztatás következtében a csírák apró gömbcsomókba állnak össze, ami teljesen természetes - hisz összebújnak, mint egy család.
- Ha már levált a maghéj, akkor a fürdetést úgy végzem, hogy teli töltöm az üveget vízzel, és addig úsztatom-mosogatom a csírákat, amíg a levált maghéjak vagy leülnek az üveg aljára, vagy feljönnek a víz tetejére (magja válogatja, hogy reagál), így könnyű elválasztani őket a csírától. Ugyanis legtöbb esetben az ázott maghéjtól lesz kocsonyás vagy ragacsos a csíra. Mellesleg akit nem zavar, nem kell külön választani, mert egészséges, és nem lesz tőle semmi bajunk. A maghéjat magas rosttartalma miatt a csecsemőknek készülő ételekből szedjük csak ki.
- Nagyon fontos, hogy a csírákat SÖTÉTBEN kell nevelni, és csak a 3. nap után tehetjük őket fényre. Van olyan csíráztató, aki csak a fogyasztás előtti 6 órában engedi, hogy a csírát fény érje, mert ilyenkor lesz a legintezívebb a klorofill tartalom.
Olyan jellegű kérdések és problémák merültek fel előző körben, hogy:
- csak 7-8 nap után kelt ki és csak nagyjából a fele a tönkölybúza magoknak, ez normális?
- úgy kellett kihámozni őket a héjukból, ez normális?
- csapvíz is jó, vagy mindenképpen ásványvíz kell az áztatáshoz?
